Hírek
Global

A mobilitási korlátozások lelassítják a határokon átívelő mozgásokat, annak ellenére, hogy az oltási arányok növekedése segít az országoknak a határok újbóli megnyitásában

A COVID-19-hez kapcsolódó több tízezer mobilitási korlátozás leállította a határokon átívelő utazást. Az IOM és az MPI (Migration Policy Insitute) új jelentése a világjárvány második évének tendenciáit vizsgálja, beleértve a korlátozásokban, az emberi mozgásokban és a politikai innovációban bekövetkezett változásokat. Fotó: iStock.com/Maria Korneeva

Genf/Washington - Mivel a COVID-19-hez kapcsolódó utazási korlátozások - 2021 végéig több mint 100 000 - továbbra is gátolják a határokon átnyúló mobilitást, egy új jelentés meghatározza a kormányok, nemzetközi szervezetek és más érdekelt felek számára a mobilitás és az egészségügy erősebb globális struktúrájának megteremtésére irányuló trendeket, kihívásokat és lehetőségeket. Ez egyrészt segítené az utazások és a migráció biztonságos helyreállítását a járvány előtti szintre, másrészt jobban felkészítené az országokat a jövőbeli közegészségügyi válságokra. 

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) Global Data Institute (Globális Adatintézetének) és az MPI ma közzétett jelentése a COVID-19 nemzetközi mobilitásra gyakorolt hatását elemzi, az IOM adatbázisából, amely az utazási és egészségügyi intézkedéseket és a határzárakat térképezi fel világszerte. 

A COVID-19 and the State of Global Mobility in 2021 című jelentés a világjárvány második évében tapasztalt tendenciákat vizsgálja számos területen, beleértve a korlátozásokban, az emberi mozgásokban és a szakpolitikai innovációban bekövetkezett változásokat. A jelentés az első nemzetközi migrációs felülvizsgálati fórum (május 17-20.) előtt készül, ahol az ENSZ tagállamai összegyűlnek, hogy értékeljék a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás végrehajtása terén elért eredményeket. Az IOM kiemelt fontosságúnak tartja, hogy az államok együttműködjenek a jövőbeni világjárványokra való felkészülés és azok hatásainak enyhítése érdekében. 

Korlátozásokkal kapcsolatos tendenciák: 

  • Elmozdulás az általános országalapú korlátozásoktól. Az országok olyan, az utazókra vonatkozó korlátozásokat léptettek életbe, mint például a védőoltási bizonyítványok vagy a negatív COVID-19 teszteredmények követelménye. 
  • Áttérés a "kivételes mobilitás" irányába. A korlátozások feloldása helyett, a kormányok inkább az utazók csoportjaira vonatkozó kivételekre összpontosítottak, ami az utazási intézkedések rendszerének összetettebbé tételét eredményezte. 
  • Az aggodalomra okot adó mutációkra adott következetlen válaszok. Néhány ország az új mutációk azonosításakor útvonalkorlátozásokat vezetett be, míg mások megvárták, amíg az esetek száma megnövekedett, és az új változatok világszerte elterjedtek. 

A mobilitással kapcsolatos tendenciák: 

  • A rendszeres mozgások részleges helyreállása. Ahogy egyes utazási korlátozásokat feloldottak, a migráció bizonyos mértékig megélénkült, de a migránsok és az utazók továbbra is szembesültek a határokon való átkelés nagyobb költségeivel, valamint a pandémiával kapcsolatos késedelmekkel, valamint a vízum- és utazási ügyintézés elmaradottságával. 
  • A szabálytalan és nem biztonságos mozgás egyes formáinak növekedése. Mivel a pandémiával kapcsolatos szabályok korlátozták a törvényes csatornákon keresztül történő mozgás lehetőségeit, és mivel számos országban romlottak a gazdasági és társadalmi feltételek, a mediterrán térség egyes részein, Afrikán és az amerikai kontinensen keresztül az Egyesült Államok határa felé irányuló illegális migráció megnőtt. 
  • Egyre nagyobb a szakadék aközött, hogy ki mozoghat és ki nem. Az utazás költségei - beleértve a vizsgálatokkal és a karanténnal kapcsolatos pénzügyi költségeket, valamint a tartós bizonytalanságot - továbbra is visszatartották a mobilitástól, és tovább növelték a mozgásban lévők és nem mozgásban lévők közötti globális szakadékot, mivel a legális migrációs csatornák csak azok számára voltak elérhetőek, akik képesek voltak a magasabb költségeket vállalni. 

Ígéretes, hogy a világ jelentős szakpolitikai innovációt tapasztalt, különösen a kockázatértékelés és a digitális egészségügyi igazolványok terén. A megfigyelt tendenciák között: 

  • A globális koordináció továbbra is korlátozott, de növekszik. Bár az egyoldalú utazási intézkedések továbbra is fennmaradtak, a koordináció erősítésére irányuló erőfeszítések némi lendületet kaptak, elsősorban az ENSZ rendszerén keresztül, és a kormányok és a nemzetközi szervezetek megerősítették elkötelezettségüket az együttműködés, a globális mobilitás és az egészségügyi megfontolások jobb integrációja mellett. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) például nemzetközi szervezetekkel együttműködve útmutatókat készített a kormányok és az iparági vezetők számára a mobilitás újraindításáról a közegészségügyi folyosókon keresztül. 
  • Az együttműködés egyes régiókban erősebb volt. Azok a régiók, amelyekben a pandémia előtt a legnagyobb volt az együttműködés szintje, különösen azok a régiók, ahol már léteztek régión belüli mobilitási és határkeretek, mint például Európa és a Karib-tengeri Közösség (CARICOM) országai, voltak a legjobban felkészülve a világjárványra adott válaszlépések koordinálására. 

A jelentés kiemeli, hogy a kormányok, a nemzetközi szervezetek és más kulcsfontosságú érdekelt felek hogyan tudnának együttműködni a mobilitás és az egészségügy erősebb globális struktúrájának kiépítése érdekében. A jelentés egy sor olyan elvet javasol, amelyeknek szabályozniuk kellene a határokon átnyúló mobilitást, beleértve az utazási intézkedések világos és kiszámítható alkalmazását; az alacsony költségű intézkedések méltányos alkalmazását minden utazóra, függetlenül a származástól; a beutazási korlátozások észszerűsített és kíméletes alkalmazását; valamint a jövőre összpontosító kilátásokat, amelyek a mostani rendszerbe történő befektetésekkel a jövőbeli egészségügyi válságokra való reagálás alapját képezik. 

„Ha 2020 a válság és a széthullás éve volt, akkor 2021-ben részleges, de még nem átfogó erőfeszítések történtek a mobilitás újraindítására” - írják a jelentés szerzői. „A világjárvány eddigi tanulságait tekintetbe véve és azokra építve a kormányok és hatóságok, valamint partnereik azon dolgozhatnak, hogy 2022-ben és azon túl újraindítsák a mobilitást léptékben, és egy rugalmasabb globális mobilitási architektúrát építsenek ki.” 

A jelentés ITT olvasható  

A Nemzetközi Migrációs Szervezetről 

Az 1951-ben alapított IOM a migráció területén vezető kormányközi szervezet, amely szorosan együttműködik kormányzati, kormányközi és nem kormányzati partnerekkel. Az IOM 174 tagállammal, további nyolc megfigyelői státusszal rendelkező állammal és több mint 100 országban működő képviseletekkel elkötelezett az emberséges és rendezett migráció előmozdítása mellett, mindenki javára. Ezt úgy éri el, hogy szolgáltatásokat és tanácsadást nyújt a kormányok és a migránsok számára. Tudjon meg többet az IOM-ről: www.iom.int

A Migrációs Politikai Intézetről (MPI) 

Az MPI egy pártoktól független szervezet, amely a bevándorlási és integrációs politikák javítására törekszik hiteles kutatás és elemzés, tanulási és párbeszéd-lehetőségek, valamint új ötletek kidolgozása révén az összetett politikai kérdések megoldására. A 2001-ben alapított MPI helyi, nemzeti és nemzetközi szinten elemzi, fejleszti és értékeli a migrációs és menekültpolitikát. Célja, hogy kielégítse a pragmatikus és átgondolt válaszok iránti növekvő igényt azokra a kihívásokra és lehetőségekre, amelyeket a nagymértékű - önkéntes vagy kényszerű - migráció jelent a közösségek és intézmények számára egy egyre inkább integrálódó világban. Az MPI-vel kapcsolatos további információkért látogasson el a következő weboldalra: www.migrationpolicy.org

***

A további információkért kérjük, keresse fel: 

IOM: Paul Dillon, +41 79 636 98 74, pdillon@iom.int  

MPI: Michelle Mittelstadt, +44 208 123 6265, mmittelstadt@migrationpolicy.org