Biztonságban Budapesten, de hazavágyik Harkivba

Vlad, felesége, Natália és két fiuk a háború kitörésekor kénytelen volt elmenekülni Ukrajnából. Vlad a harkivi repülőtéren volt értékelési vezető, Natália pedig belsőépítészként dolgozott. Hosszú utazás után végül a tavasz közepén jutottak el Magyarországra, miután elmenekültek Harkivból, az egyik olyan városból, amelyet elsőként ért bombázás.  

A háború kitörése után Vlad és Natália Ukrajnában maradtak, mert fiuknak, Dimitrijnek sürgős fogászati problémája volt. Valójában épp egy fogorvosi időpontot beszélték meg, amikor a bombák elkezdtek a városra hullani. Amikor a veszély egyre fokozódott, és végül kénytelenek voltak elhagyni az országot, első dolguk volt, hogy találjanak egy fogorvost, aki el tudja látni Dimitrii sürgős fogászati problémáját.

Vlad arról beszélt, hogy elborzadt és hitetlenkedett, amikor kitört a háború. „Az első kihívás, amivel szembesültünk, az volt, hogy elhiggyük, hogy valójában a 21. században háború zajlik Európában. Még mindig nem tudjuk elhinni. Minden nap arra ébredünk, hogy... a háború az otthonunkban van, ez hihetetlen”.

A második kihívás az volt, hogy felmérjék a veszélyt, és megértsék, hogy városuk mely részeit érte a támadás. „Harkiv egy hatalmas város, majdnem akkora, mint Budapest. 1,5 millió ember él ott, és nem lehetett tudni, hogy épp mi és hol történik. Nagyon félelmetes volt elhagyni a házat, hogy élelmet vegyünk a gyerekeknek, mert nem tudtuk, mi történhet velünk” – mondta. 
Mivel Harkiv belvárosában laktak, a család viszonylag védve volt a bombázásoktól. Ennek ellenére Vlad más problémákról is beszámol. „A városközpontban őrület volt. A forgalmi dugók miatt 5-6 órába telt, csak hogy elhagyjuk a várost. Nem volt üzemanyag a benzinkútakon, nem volt élelmiszer a bevásárlólözpontokban... Kihívás volt élelmet és vizet találni, de biztonságot is, mert nem tudhattad, mi következik”.

„2-3 nap után rájöttünk, hogy nem vagyunk biztonságban, és a negyedik napon realizáltuk, hogy a bombázás nemcsak a város körül zajlik, hanem azokban a városrészekben is elkezdődött, amelyek közelebb vannak a központhoz” - folytatta.

„Reggel 8 óra volt” - mondja Vlad, felidézve a pontos időpontot, amikor a központhoz közeli épületeket, ahol éltek, elkezdték romokba dönteni a bombázások. Ezt követően elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan hagyjuk el a várost, mert ahogy a bombázások elkezdték elérni a városközpontot, rájöttünk, hogy sehol sem biztonságos, és úgy döntöttünk, hogy elmenekülünk”.

Reggel 6 óra volt, amikor két kisgyermekükkel elhagyták otthonukat. „Nem láttunk tisztán; elhaladtunk néhány olyan épület mellett, amelyeket az indulás előtti éjszaka találtak el, és rengeteg szemét és törmelék volt ott. A lövések aztán kézenfoghatóvá váltak” - meséli. „A várost, ahol a harcok zajlottak, szinte lehetetlen volt elhagyni.” Végül sikerült elmenekülniük a városból, és nyugat felé vették az irányt. „Először Németországba utaztunk. Az egyik barátom segített nekünk szállást és fogorvost találni ott, de a fiam egészségügyi problémája elég súlyos volt, így sokáig tartott, amíg rendbe hozták. Majdnem 3-4 hetet töltöttünk Berlinben, és csak ezután tudtunk eljutni Budapestre” - emlékszik vissza Vlad.

Miután biztonságban megérkeztünk Budapestre, a magyarországi IOM az Airbnb.org-gal együttműködve rövid távú szállást biztosított Vladnak és családjának egy kényelmes lakásban. Mivel az alapvető szükségleteiket fedezték, Vlad ezután elkezdhetett munkát keresni Budapesten.
Ma Vlad és családja saját lakásba költözött Budapesten, és Vlad munkát talált a budapesti repülőtéren. A dolgok egyre jobban alakulnak számukra.  A család biztonságban van és beilleszkedett a magyarországi életbe. Mégis sok bizonytalansággal, kihívással és a hazavágyással kell szembenézniük.

Ma

Vlad és családja saját lakásba költözött Budapesten, és Vlad munkát talált a budapesti repülőtéren. A dolgok egyre jobban alakulnak számukra.  A család biztonságban van és beilleszkedett a magyarországi életbe. Mégis sok bizonytalansággal, kihívással és a hazavágyással kell szembenézniük.  

„A gyerekeknek még nem sikerült új, igazi barátokat szerezniük itt, mivel még mindig fennáll a nyelvi akadály. A helyi gyerekekkel próbálnak közös hangot találni, amikor velük játszanak” - mondta Nataliia. Nataliia azonban továbbra is optimista: „Kedves szomszédaink vannak, és tudunk velük beszélgetni, igyekeznek segíteni, amiben csak tudnak” - mondja.

A család rövid távú terve, hogy óvodát találjanak a gyerekeknek. Nataliia abban is reménykedik, hogy talál munkalehetőséget Magyarországon.

„Nem tudjuk, mit hoz a jövő, hiszen senki sem tudja, mikor ér véget a háború, és hogy milyen lesz az otthonunk” - mondja.

Bár aggódnak a bizonytalanság miatt, ami a foglalkoztatást és az oktatást, valamint az alapvető javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést illeti Ukrajnában, Vlad és családja eltökélten reméli, hogy egy nap visszatérhetnek szülőföldjükre.

„A kisebbik gyerek jól van, de a nagyobbik időről időre megkérdezi, hogy mikor megyünk haza”.

Bár a kihívások továbbra is fennállnak, Vlad és Nataliia elégedettek azzal, hogy sikerült elérniük azt a célt, hogy családjuk biztonságban legyen, és hogy a gyerekeiknek esélyt adjanak arra, hogy „normális módon nőjenek fel, és gyermeki életet élhessenek”.

Az IOM csapatokat mozgósít és növeli a kapacitásokat Ukrajnában és a szomszédos országokban, hogy reagálni tudjon az országból menekülni kényszerült ukránok, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a harmadik országok állampolgárainak növekvő humanitárius szükségleteire. Az IOM Magyarország azonnali segítséget, valamint közép- és hosszú távú lakhatást és nem élelmiszercikkek, higiéniai csomagok, háztartási cikkek biztosítását is segíti. Az IOM Magyarország a Fővárosi Önkormányzattal partnerségben a Nyugati pályaudvaron, valamint az UNHCR-rel együttműködve Budapest belvárosában is működtet egy Infopontot, hogy tájékoztatást és azonnali segítséget nyújtson jogi tanácsadással, ideiglenes magyarországi védelemmel és szállással az Ukrajnából menkültek számára. Az IOM egyéni tanácsadást is nyújt a kedvezményezetteknek, többek között olyan közép- és hosszú távú megoldásokat keresve, amelyek megfelelnek az egészségügyi, védelmi, szállás-, víz- és higiéniai szükségleteiknek. Ami a harmadik országbeli állampolgárokat illeti, nekik is egyéni tanácsadást nyújt a humanitárius önkéntes visszatérési programmal és az esetükben alkalmazandó migrációs útvonalakkal kapcsolatban.