Hajthatatlanul és Töretlenül: A Humanitárius Munkások Ukrajnában a Kétségbeesést Reménnyé Változtatják

Ukrajna, 2022. augusztus 19. - Az ukrajnai humanitáriusok számára nem újdonság a válsághelyzetek kezelése. Az ország keleti részén 2014-ben a fegyveres konfliktus belső menekülthullámot eredményezett, amely közel 1,5 millió ember belső migrációjával járt. A február 24-i invázió azonban már hat hónapja pusztít az országban, és több mint 13 millió ember lakhelyének elhagyását okozta, ami egy nagyobb rendszer túlhajtását idézte elő. Önkéntesek, elsősegélynyújtók és humanitáriusok ezrei mozgósítottak és csatlakoztak az erőfeszítésekhez, annak ellenére, hogy személyes kihívásokkal kellett szembenézniük, beleértve a kitelepítést, az otthonuk elvesztését és a szeretteiktől való elszakadást.

Még februárban Jevhenija Kovalenko volt a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) Luhanszki területen található szeverodonyecki kirendeltségének vezetője. A mintegy 100 000 lakosú város 2016-ban vált a második otthonává, miután elmenekült a régió nem kormányzati ellenőrzés alatt álló részéből. A Szeverodonyeckben lévő teljes IOM-csapat osztozott a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek sorsában. Sikerült újrakezdeniük, szállást találniuk, a gyerekeket iskolába járatniuk és az IOM számos projektjén keresztül segíteniük a konfliktus sújtotta embereket.

„A Kelet-Ukrajnában zajló konfliktus ellenére a szeverodonyecki lakosok igyekeztek stabilitást találni a mindennapi életükben, és ezt új normaként elfogadni. Az IOM munkája a legsürgősebb gazdasági helyreállítás támogatására és az érintett emberek megerősítésére irányult. Február 24-én a törékeny béke ismét összeomlott, magával ragadva az évek óta tartó humanitárius és fejlesztési törekvéseket” - emlékszik vissza Jevhenija. Szeverodonyeck jelenleg az Orosz Föderáció által megszállva van, miután a súlyos harcok a polgári lakások közel 80 százalékát lerombolták, beleértve a humanitárius dolgozók lakásait is.

Februárban Yevheniia csapata Nyugat-Ukrajnába költözött, és a semmiből létrehozta az IOM operatív jelenlétét Ivano-Frankivszk városában. A háború első kaotikus napjaiban, amikor a város túlzsúfolt volt a harcok elől menekülő emberekkel, a munkatársak egy része a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek számára kialakított gyűjtőközpontokban lakott, mivel nem lehetett azonnal más helyet találni.

Yevheniia fő prioritásai közé tartozott, hogy szállást találjon a kollégáknak, mivel sokan családdal és gyermekekkel távoztak, és hogy elindítsa az IOM helyi válaszlépéseit az egyre súlyosbodó válság kibontakozása során.

„Mivel kétszer is el kellett hagynunk a lakóhelyünket, mindenkinél jobban megértjük az ukránok millióinak helyzetét. Amikor hasonló sorsra jutott emberekkel találkozom, a szemükben önmagam 2014-es változatát látom. Akkoriban anya voltam egy kisgyerekkel, akinek nem volt ereje szembenézni a háborúval. Most sokkal erősebbnek érzem magam, mert tudom, hogyan kell cselekedni és hogyan kell segíteni másokon. Nagyobb léptékben foglalkozunk az emberi szükségletekkel.” - mondja Yevheniia, aki most az IOM regionális központját vezeti 13 nemzeti és nemzetközi munkatársával, akik a régióban befogadott, lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránok szükségleteire reagálnak.

Az IOM egyik fő célja az, hogy javítsa a kollektív központokban élő lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek életkörülményeit, ahol néha akár 100 ember is lakik egy szobában. Az Ivano-Frankivszki régióban körülbelül 4500 ember tartózkodik ilyen központokban. Az IOM által ezeknek a létesítményeknek nyújtott segítség háztartási eszközöket, takarókat és egyéni higiéniai készleteket foglal magában.

„A körülmények, amelyek között az emberek élnek, messze nem normálisak. Látom, hogy a munkánk változást hoz. Miközben a sürgősségi segítségnyújtásra összpontosítunk, kezdünk a helyreállítási erőfeszítésekre is gondolni, mivel sok lakóhelyét elhagyni kényszerült embernek nincs hová visszatérnie, és újra kell építenie az életét. Ahogyan mi azt már kétszer is megtettük.”

„Amikor mindenki pánikba esett, mi az emberek számára igazi támaszpillérré váltunk.”

Az IOM ukrajnai humanitárius segítségnyújtásának gyorsaságát, folyamatosságát és léptékét nemcsak a humanitárius személyzet erőfeszítései tették lehetővé, hanem a helyszínen működő 50 helyi civil társadalmi partnerszervezetből álló hálózat is. A növekvő igények kielégítése érdekében a legtöbbjük egy szempillantás alatt áthelyezte működési fókuszát, és most a humanitárius segítségnyújtásra összpontosít.

Néhány héttel Ukrajna lerohanása után az IOM első segélycsomagja - higiéniai és babakészletek, matracok, napelemes lámpák, hálózsákok és konyhai készletek - megérkezett a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjába. Az elmúlt napokban Zaporizzsja Európa legnagyobb atomerőművének ad otthont és olyan katonai tevékenységek célpontja lett, amelyek António Guterres ENSZ-főtitkár szerint katasztrofális következményekkel járhatnak nemcsak a közvetlen térségre, hanem a régióra és azon túl is.

„Február 24-e előtt nem foglalkoztunk humanitárius segítségnyújtással. Soha nem osztottunk higiéniai csomagokat vagy élelmiszert. Ez egy új kihívás volt számunkra. A napi 120 csomagos osztástól 20-30 tonna segélyre nőttünk” - magyarázza Anna Chernova, az IOM partner alapítványának, a Posmishka UA jótékonysági alapítványnak a programvezetője, aki korábban az ország szociális ellátórendszerének bővítésére és az emberkereskedelem elleni tevékenységekre összpontosított.

Jelenleg az alapítvány a zaporizzsjai logisztikai központban - a város új szívében - dolgozik, amely minden újonnan érkezett lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyt fogad, főként a régió ideiglenesen megszállt területeiről, valamint Herszonból és Donyeckből. A hatóságok, a szociális szolgálatok és a civil társadalmi szervezetek szorosan együttműködnek itt, hogy az emberek minden elérhető segítséget megkapjanak: a gyermekek oktatásának újraindításáról szóló információtól kezdve a kollektív központokban való elhelyezésen át, egészen a családi higiéniai csomagok átvételéig. A csomópont előtt a Posmishka UA felállított egy terepi konyhát, ahol meleg ételt kínálnak az embereknek.

Az ide érkező emberek több mint 20 ellenőrzőponton keresztül gyalogosan, a lövések és a vérontás elől menekülve keltek át a frontvonalon. Az itt dolgozó humanitárius munkatársak segítenek a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteknek és a kiszolgáltatott helyieknek, valamint azoknak, akik úgy döntenek, hogy hazatérnek az ideiglenesen megszállt területekre, megadva nekik az alapvető szükségleteket a nehéz útra.

„A Zaporizzsjába érkező emberek nem számítanak arra, hogy segítséget kapnak. Nem hiszik el, hogy itt valaki várja őket, ezért nagyon meghatódnak a támogatásunktól” - emlékszik vissza Anna.

A csapat szerint az elmúlt hónapokban az ukrajnai emberek szükségletei szinte változatlanok maradtak, mértékük azonban nőtt. A növekvő munkanélküliség megnehezíti az olyan alapvető szükségletek fedezését, mint az élelmiszerek, higiéniai termékek, napelemes lámpák, matracok és gyógyszerek.

„A központunk naponta akár 3000 embert is fogadott, amikor a humanitárius folyosók működtek” - mondja a csapat, amely a civil evakuáltaknak is segít. Májusban a város lett a végpontja annak az evakuációs útvonalnak, amelyet az ENSZ szervezett a mariupoli Azovstal üzem bunkereiben bujkáló civilek számára. Zaporizzsjában ezeket a földi poklot megjárt embereket szívélyesen fogadták az önkéntesek és a nemzetközi szervezetek, akik vízzel, élelemmel és pszichoszociális támogatással látták el őket.

A kihívások ellenére a Posmishka UA zaporizzsjai csapata csak gyarapodott, és hű maradt a célba juttatás elvéhez. Jelenleg 65 önkéntes - helyiek és belső menekültek - dolgozik állandó jelleggel az alapítványnál. Segítenek a humanitárius segélycsomagok kirakodásában, válogatásában és szétosztásában. Az önkéntesek áldást jelentenek az ukrajnai állami szervezetek számára, amelyeknek általában nincs elég pénzük a működési kapacitások fejlesztésére. A Posmishka UA számára, amely a front közelében dolgozik, ezek a bátor emberek létfontosságú emberi erőforrást jelentenek.

Anna az egyik önkéntes a Posmishka UA mobil terepi konyháján. Az ő háborúja még 2014-ben kezdődött. Már másodszor Kellett mentenie gyermekeit - először hat évvel ezelőtt menekült el Donyeckből, amikor Kelet-Ukrajnában kitörtek az ellenségeskedések, majd 2022 tavaszán a dél-ukrajnai Enerhodarból.

Anna azt mondja, hogy a lakóhelye elhagyásának első szakasza nagyon nehéz volt. A civil szervezetek voltak az egyetlenek, akik segítséget nyújtottak családjának. A háború elől másodszor is menekülve Anna felszabadította belső erejét, hogy támogasson másokat, hogy senki ne maradjon egyedül a problémáival.

Azok az emberek, akik meleg ételért jönnek ide, valami még értékesebbet kapnak - figyelmet és egy csipetnyi pozitivitást Annától és a többi önkéntestől, akik máris egy támogató családdá váltak.

„Miért vagyok itt? Mert megértem, min mennek keresztül az emberek. Már én is átéltem ezt, így érzelmileg támogatni tudom őket, segíthetek visszaadni a hitüket abban, amit a következő nap hoz, ugyanúgy, ahogy az emberekbe vetett hitüket is” - mondja Anna.

Írta Iryna Tymchyshyn és Alisa Kyrpychova, IOM Ukrajna.
Eredetileg a storyteller.iom.int oldalon jelent meg.